Írta: Gerháth Györgyi – az egyik vándor

Egyszer volt, hol nem volt… 

A 2024-es SZTE Alma Mater Díjas CAS Software Kft. jóvoltából 4 alkalmas intenzív önismereti tréningen vehettek részt alumni mentorok és mentorált hallgatók. A programba tizenegy kiválasztott kapcsolódott be, de a részvétel nem egy hagyományos kiválasztási folyamat eredménye volt. Egyszerűen készítettünk egy felhívást, és azok csatlakoztak, akik úgy érezték, hogy ez a hívás – épp akkor, az adott időpontban és élethelyzetükben – őket szólította meg. Ha tetszik, ők választották ki saját magukat. Mindenkit más érintett meg: volt, akit egyetlen szó, mást egy ember jelenléte, vagy épp maga a lehetőség. Ami közös bennük: mindannyian hallgattak a megérzésükre és válaszoltak a hívásra.

Az Ópernciás tengeren is túl…

Belák Henriett trénerként empatikus és professzionális jelenlétével olyan teret biztosított, ahol az önreflexió, a kapcsolódás és az együttgondolkodás egyszerre kaptak helyet. A négy alkalmas programsorozat célja nem pusztán az volt, hogy információt adjon az önismeretről, hanem hogy közösségben, játékosan és mélyen átélt tapasztalatokon keresztül hozzon közelebb önmagunkhoz – és egymáshoz. Nincs két ember, akinek ugyanazt jelentené ez a folyamat. Van, aki eszközöket kap, van, aki végre rálép a saját útjára. Van, akinek bátorságot ad a kimondáshoz, másnak csendet az elmélyüléshez. Egyesek önmagukat fedezik fel újra, mások megtanulják elfogadni a különbözőséget. És talán ez a legszebb: mindenki éppen azt találja meg benne, ami számára aktuálisan a legfontosabb.

Ment, mendegélt hegyen-völgyön által…

A résztvevők arról számoltak be, hogy minden alkalom más és más volt: az egyik új tudást adott, a másik játékosságot, a harmadik mélyebb önreflexiót. Mindez egyre nagyobb nyitottságot eredményezett – nem csak önmaguk, hanem a csoporttársaik iránt is. Ahogy az egyik hallgató fogalmazott:

„Ez a sárga tanulós bolygó, amire mindig elrepülök. Egy hely, ahol meghallanak.”

Az itt eltöltött idő nem csupán feltölt, de olyan kontextusba helyezi a hétköznapi élményeket is, amit máshol nehéz lenne megélni. A tréning során nemcsak önismereti eszközöket kaptak a résztvevők, hanem azt is megtapasztalták, hogy az „itt és most” kapcsolódások mekkora energiát jelenthetnek.

Hogy menjünk, kis gazdám? Úgy-e, mint a szél, vagy úgy, mint a gondolat?

A csoportdinamika kiemelt szerepet kapott a beszélgetések során. A résztvevők hangsúlyozták, mennyire felszabadító érzés idegenek között megnyílni – talán épp azért, mert „Itt nincsenek előzetes szerepek, nincs címke, nincs elvárás. A közösség elfogad és megtart.  És ez ritka.” 

Sütött neki hamuba sült pogácsát…

A tréning nem csupán elfogadással teli légkört teremtett, hanem a részvétel számos résztvevőben indított el mély belső folyamatokat. Többen arról számoltak be, hogy a megszerzett felismeréseket a mindennapokba is magukkal viszik – legyen szó munkahelyi helyzetekről, párkapcsolatokról vagy személyes határaik újragondolásáról.

„Bátorságot kaptam – kimondani dolgokat, megmutatni magam. Nem mindig könnyű, de ez az első lépés.”

A tapasztalatok szerint az egyik legnagyobb érték a közösen átélt idő volt, amely emlékként és kapcsolódási pontként is megmarad. Sokan úgy érezték: ezek az alkalmak valódi nyomot hagytak bennük – nemcsak pillanatnyi élményként, hanem hosszú távon is ható tapasztalatként.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Egy ilyen tréning

• feltölt, és segít kilépni a hétköznapok rutinjából;
• lehetőséget ad játszani – ami felnőttként sokszor teljesen kimarad az életünkből;
• közelebb visz önmagunkhoz, és ezzel együtt másokhoz is;
• egy olyan biztonságos tér, ahol új oldalakat ismerhetünk meg saját magunkból;
• és nem utolsósorban: a közösség ereje viszi tovább a folyamatokat a csoporton kívül is.

„Ez a tréning nemcsak egyéni élmény. Négy nap, tizenvalahány ember – és ez már velünk marad. Ha bárhol újra találkozunk, ott fogjuk folytatni, ahol abbahagytuk.”

Heted-hét országra szóló mulatságot csaptak, és boldogan éltek…

Az önismereti munka sosem ér véget. Új témák, új mélységek, új kérdések merülnek fel. Van, aki konkrét dolgokban szeretne tovább fejlődni, más az itt tapasztaltakkal dolgozna tovább, és akadt, aki csak annyit mondott:

„Étvágyat kaptam. Még többet szeretnék tanulni.”

Ez a tréning nem ígér gyors megoldásokat. De lehetőséget kínál arra, hogy elinduljunk egy úton. Egy olyan úton, ahol nem vagyunk egyedül. És ahol minden alkalommal egy kicsit jobban megértjük, kik is vagyunk valójában.